Hová tart a magyar sztráda? Az autópálya fejlesztésekről.
Az autópályák most
Ha csak az utak együttes hosszát vesszük számításba, Magyarország nincsen rossz helyzetben a régióban: Ukrajnát kivéve az összes szomszédos ország kevesebb kilométernyi pályával rendelkezik. Más a helyzet, ha az utak minőségét vesszük számításba. Sok a nagyon rossz állapotú pályaszakasz, egyes helyeken pedig azutak vonalvezetése is elavult – hiába lenne szükség több sávra, a régi űrszelvényt már nem, vagy csak a műtárgyak lebontása és újjáépítése után lehetne bővíteni.
Természetesen az „autópályaélmény” minőségéért nem feltétlenül a tervezési vagy kivitelezési szempontok a felelősek. Horvátország útjai például csak a közelmúltban épültek ki, így a pályák újat és korszerűek, a turistaszezonban mégis komoly torlódások fordulhatnak elő. Szerbia pályái nagyjából átlagos színvonalúak, de az országban viszonylag gyér a forgalom, így könnyebbnek tűnik a haladás. Szlovákiában nagyjából a magyarhoz hasonló állapotokat találunk, itt viszont sok gond van az infrastruktúrával: kevés a pihenőhely és a benzinkút, síszezonban pedig könnyen alakul ki torlódás.
Magyarország autópályái ma már szinte minden szakaszon, minden járműtípus számára fizetősek. Az autopalyamatrica.hu oldal adatai szerint egy kilométer megtétele átlagosan 22,2 forintba kerül személyutóval. Ez viszonylag magasnak számít, ha figyelembe vesszük, hogy a kiváló minőségű osztrák autópályát már 16,3 forintért használhatjuk. A közepes állapotú szlovák sztrádán viszont több, mint 38 forintot kell fizetni kilométerenként. Az e-útdíj rendszer bevezetése és az akár online megvásárolható autópálya matrica sokat segít a pályahasználatban. Míg a horvát fizetőkapuk előtt gyakran alakul ki dugó, Magyarországon az online fizetés, az e-matricának is nevezett, rendszámleolvasáson alapuló rendszer a zsúfolt szakaszokon is megoldotta ezt a problémát.
Kihívások az autópályaépítésben
Ha mennyiségben nem is, minőségben és szerkezetben a magyar rendszer komoly lemaradásokkal küzd. A rendszerváltozás idején csak nagyjából 360 kilométernyi pálya állt az autósok rendelkezésére. A sztárdák építése az 1960-as években a fővárosból indult, az utak sugárirányban érték volna el a határt, ez viszont csak 1996-ra sikerült: az M1-es autópályán végre a hegyeshalmi átkelőig autózhattunk.
A rendszerváltáskor megtorpanó autópályaépítéseknek a 2004-es Európai uniós csatlakozás adott új lendületet. Ekkora azonban számos, a közlekedéspolitikát érintő körülmény alaposan megváltozott. Megnőtt a személyautók száma és a belföldi és nemzetközi áruszállítás is élénkült. Míg korábban áruk nemzetközi szállítását tehervonatokkal végezték, a vasúti fuvarozásról a hangsúly szintén a közutakra terelődött.
A 2010 után ismét nagy erőkkel meginduló autópálya-építéseknek tehát 3 fő kérdést kell megoldania. Az Európai uniós törekvéseknek megfelelően nagyon fontos lenne, hogy a már meglévő autópályák mind elérjék a határt, átjárhatóbbá és gyorsabbá téve az unión (és a kontinensen) belüli kereskedelmi útvonalakat. A megfelelő minőségű, és lehetőleg körgyűrűs autópályahálózatnak ki kell szolgálnia a szállítmányozás és a személyautós közlekedés igényeit is, elejét kell venni a túlzsúfolt és rossz minőségű „halálutak” kialakulásának. Az is fontos, hogy a nagyobb városok, régiók megfelelő minőségű úthálózaton tudjanak kapcsolódni egymáshoz és a fővároshoz, hiszen jelenleg azok a térségek, ahol nincsen valamilyen egyedülálló vonzerő, például turistacélpont vagy gyógyfürdő, könnyen lemaradnak a fejlődésben a közlekedési és elsősorban a szállítási nehézségek miatt.
Az egyik legnagyobb probléma, hogy az legkorábban kiépült utak állapota mára nagyon leromlott. Az elsőként átadott M1-es autópálya felülete több helyen balesetveszélyes, ráadásul a külföldi gazdasági kapcsolatok és a szállítás megváltozásával hatalmas kamionforgalom terelődött az amúgy is leterhelt szakaszokra. Itt rekonstrukcióra, illetve a pálya 2x3-sávosra szélesítésére lenne szükség – ez viszont azt jelenti, hogy sok helyen az autópálya melletti műtárgyakat, felüljárókat, benzinkutakat is át kell helyezni.
Míg korábban a cél egy fővárosból kiinduló, sugaras autópályarendszer létrehozása volt, mára a nagyobb városok összekötése, a körgyűrűs rendszer kialakítása elkerülhetetlenné válik. A személyautóval ingázók nagy száma miatt sok vidéki út, például a záhonyi 4-es főút, vagy a Hatvan-Salgótarján-Somoskőújfalu irányában futó 21-es főút is elérte a kapacitása határait, szélesítésre, a forgalom autópályára terelésére van szükség.
Hogyan zajlanak a fejlesztések?
A kormány 2018-as ígérete szerint 2500 milliárd forintot költ majd a hazai úthálózat korszerűsítésére, ebből 1390 milliárd forint nemzeti forrásból érkezik, a többit különböző Európai uniós támogatások teszik ki. Az autópálya-fejlesztés gerincét az Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program (IKOP) adja, amelynek az egyik legfontosabb eleme az 1-2-3 számjegyű főbb útvonalak fejlesztése.
Az IKOP elsődleges célja a TEN-T-hez, vagyis a Transzeurópai Közlekedési Hálózathoz való csatlakozás. Ennek a megvalósítására 733 milliárd forint áll rendelkezésre. Ebből a forrásból több kisebb beruházás mellett az országhatárig vezetnék az M4-es, az M6-os, az M8-as és az M30-as utat, megkezdődne az M0-ás autóút déli szektorának felújítása és az északi és nyugati szektor előkészítése.
A TEN-T hálózat elérését segítő közutak kiépítése is fontos cél. Ezek közül már zajlik a Salgótarján felé vezető 21-es számú főút szélesítése, megépül az Eger felé tartó M25-ös autóút észak és dél üteme és elindul a Debrecen-Nyírábrány szakasz felújítása a 48-as számú főúton.
A végső cél az lenne, ha minden megyei jogú város megközelíthető lenne a fővárosból (jó minőségű) gyorsforgalmi úton, ehhez az M25, M44, M76, M85, R21 és R67-es utak fejlesztésére van szükség. A tervek szerint az M2, M3, M6, M30 M60-as autópályák és –utak elérnék az országhatárt, ezzel összességében 2000 kilométer fölé bővülne az autópályahálózat, a végső fejlesztések eredményeként pedig Magyarország bármelyik pontjáról elérhetnénk valamilyen autópályát vagy autóutat.